Bizonyára nagyon sokan vártuk a tavaszt, hisz beköszöntött a szép idő, és az egyre több napsütés hatására biztosan a kedvünk is sokkal jobb már. Erről az évszakról talán sokunknak eszébe jut legszebb tavaszi ünnepünk, a húsvét is. Vajon azon kívül, hogy a gyerkőcök ilyenkor ajándékot kapnak, és nagyokat eszünk-iszunk, miről is szól konkrétan a húsvét? Mikor tartjuk pontosan? Mik a szokások ilyenkor?
Ezekre és más érdekes kérdésekre is választ kaphattok, ha elolvassátok cikkünket.
A húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Bár kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett.
Húsvét vasárnap véget ér a nagyböjt, a hústól való tartózkodás, innen származik az ünnep magyar elnevezése is.
A húsvét a valláson kívül a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is.
A húsvét a mozgó ünnepek közé tartozik, március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartják. Dátuma március 22. és április 25. közé esik.
A húsvéttal kapcsolatosan biztos nektek is eszetekbe jut néhány jelkép, mint pl. a nyuszi vagy a tojás.
A húsvéti nyúl a Mikuláshoz hasonlóan a gyermekfolklór része: a gyermekek hisznek a húsvéti nyusziban, amely titokban ajándékot hoz nekik.
A húsvéti nyúl jelképe Németországból ered, nálunk csak a XIX. század folyamán honosodott meg. A legenda szerint Ostarának, a germán istennőnek volt egy színes tojásokat tojó madara, amelyet a gyermekek szórakoztatása kedvéért nyúllá változtatott. Más verzió szerint pedig dühében változtatta át a madarat. Így talán már érthető, hogy miért is rak fészket a nyuszi és tölti meg azt tojásokkal. Ostara nevéből származik egyébként a húsvét angol, ill. német neve (Easter/Ostern).
Néhány forrás szerint egy félreértés kapcsán került a nyúl a húsvét jelképei közé. Egyes német területeken gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak az emberek, annak tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, rövidebben Hasel. A nyúl németül pedig Hase.
A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe, amely képes a világegyetem nagyságát, valamint az élettelenből az élőbe való átmenet rejtélyét jelképezni.
A kereszténység elterjedésével vált szokássá, hogy amikor megünnepelték Jézus Krisztus mennybemenetelét, a hívők tojást ajándékoztak egymásnak.
A nyuszin és tojáson kívül vannak még más szimbólumok is, mint pl. a bárány és a barka.
A bárány a legősibb húsvéti jelkép. Az ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével bekenték az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja.
A húsvéti bárány Jézust is jelképezi.
A barka bolyhos virágainak különleges gyógyerőt tulajdonítottak régen. Ha a családi tűzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól, lenyelve pedig gyógyszerként elmulasztotta a torokfájást.
Nézzünk néhány olyan ételt, amely itt nálunk, Magyarországon is sok családban biztosan az asztalra kerül ezen az ünnepen.
Egyik ilyen étel a bárány. Érdemes minél fiatalabb húst választani, mert ennek íze finomabb. A bárány sok családban szinte már csak húsvétkor található meg az asztalon.
A sonka nélkülözhetetlen szereplője a húsvétnak. Fogyaszthatjuk hidegen, tormával, de készíthetünk belőle villásreggelit, vagy meleg főételt is különféle tekercsek, illetve sültek formájában.
A tojást sokféle módon felhasználhatjuk. A hidegtálaknál díszítéshez, illetve reggelik alkotójaként szinte minden ünnepi asztalon megtalálható.
Sokan készítenek sós fonott kalácsot is az ünnepre, amely kiváló társítás a főtt tojáshoz és sonkához. Mindenképp érdemes kipróbálni, ha eddig még nem tettük.
A locsolkodás és a tojásfestés biztos számotokra is ismert népi szokás, mégis érdemes róluk néhány szót említeni.
A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. E szokás szerint húsvéthétfőn hajnaltól kezdve a fiúk vízzel, manapság inkább már csak kölnivel locsolják meg a lányokat.
Tudtátok, hogy régen vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték? Ugyanis még ötven évvel ezelőtt is vödörnyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik erre az alkalomra a legszebb ruhájukat vették fel.
A locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal van kapcsolatban, de a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére is.
A húsvéti tojásról mindnyájunknak a különféle, díszes, festett tojások jutnak eszébe.
Gondoltátok volna, hogy a tojásfestés hagyománya egészen az ókorig nyúlik vissza?
A világ számos pontján tulajdonítanak nagy jelentőséget neki, és már az ókori Perzsia, Egyiptom és Róma területén a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott ünnepségek legfontosabb ételeinek elkészítéséhez használták a tojást, ezzel szimbolizálva a természet erőinek újraéledését.
A kínaiak is már több ezer évvel ezelőtt is pirosra színeztek tojásokat, így fejezték ki a Nap iránti tiszteletüket.
Tehát maga a tojásfestés pogány hagyomány volt és csak később fonódott össze a húsvéti ünnepkörrel.
A barkaszentelésről hallottatok már? Ez egy olyan szertartás, amelynek keretében virágvasárnapján (húsvét előtti vasárnapon) mise előtt pálma- és olajfaágakat, vagy az olyan helyeken, ahol ezek nem honosak (mint pl. itt Magyarországon sem), barkát megáldanak és körmenetben körülvisznek a templomban.
Ejtsünk néhány szót azokról a népi szokásokról is, amelyeket napjainkban már nem gyakorolnak.
Egyik ilyen szokás volt a kiszehajtás, amikor is virágvasárnap a lányok egy szalmabábut menyecskeruhába öltöztettek, majd végigvitték a falun, aztán levetkőztették, a szalmát pedig a vízbe dobták vagy elégették. A 20. század elején még gyakorolták ezt a szokást, amely Hont, Nógrád, Pest és Heves megye egyes községeiben volt ismert.
A villőzés jellegzetes virágvasárnapi szokás volt Zobor alján. A zoborvidéki magyar falvakban virágvasárnap a kiszehajtás után a lányok feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal sorra járták a házakat. A villőágakat felszalagozták, esetleg kifújt tojásokkal díszítették. Énekük végeztével a gazdasszony letört egy kis gallyat az ágról és “Mind menjetek férjhez!” szavakkal megveregette a lányokat.
Angliában rengeteg vidám és színes felvonulást, kirakodóvásárt rendeznek ilyenkor. Egyik érdekes felvonulás az igásló verseny, ahol az állatok díszes kocsikat vontatnak.
Híres húsvéti angol hagyomány, hogy a királynő néhány kiválasztott nőnek és férfinak nagycsütörtöki pénzt osztogat. Ezt az ünnepséget minden második évben a londoni Westminster Abbey-ben rendezik meg. Azokban az években, amikor nem rendezik meg az ünnepséget, a Királynő elosztogatja a pénzt az ország különböző katedrálisai között.
Fentebb már említettük a Hot Cross Bun-t. Ehhez fűződik a Hot Cross Bun ceremónia, amelyet nagypénteken rendeznek meg. Ilyenkor húsvéti zsemlét szolgálnak fel.
A legenda szerint egy özvegyasszony fia kalandvágyból nekivágott a világnak és előtte arra kérte az anyját, hogy nagypéntekre süssön neki Hot Cross Bun-t. A fiú soha nem tért vissza. Az anya, hogy a fia hazataláljon, minden nagypénteken forró zsemlét akasztott ki a ház gerendájára.
A gyerekek nagy kedvence a húsvéti tojásvadászat. A szülők kora reggel felkelnek és a ház, valamint a kert különböző pontjain elrejtik a húsvéti tojásokat. Általában áthívják a szomszéd gyerekeket és kezdődhet is a tojásvadászat. Aki többet összegyűjt, kisebb ajándékot nyer.
Húsvét hétfőn tartják a tojásgurítási versenyt. Ennek szabályai eltérőek lehetnek a különböző helyszíneken.
A Morris tánc (Morris Dance) régi hagyomány Angliában. Hivatásos férfi tánc csoportok díszes jelmezekbe öltöznek és tavasz táncokat adnak elő, hogy elijesszék a gonosz tél szellemét.
