Nézzük mi az a nyolc fontos dolog, amit a sokéves tanítási tapasztalataink alapján a gyerekektől tanulhatunk:
A gyerekek a megbocsátás mesterei. Egy pillanat alatt el tudják engedni a haragjukat, míg a felnőttek gyakran küzdenek a megbocsátással. A gyerekektől megtanulhatjuk a megbocsátást a belső békénk eszközévé tenni, így könnyebben el tudjuk engedni a múltbéli sérelmeket.
A gyerekek a leghétköznapibb tárgyakat is képesek a végtelen szórakozás forrásává tenni. Emlékeztetnek minket arra, hogy használjuk a kreativitásunkat, és új szemmel lássuk a világot. Felfedezhetjük újra a képzelet örömét, és inspirációt találhatunk a körülöttünk lévő világban.
A gyerekek a pillanatnak élnek. Amikor részt vesznek egy tevékenységben, teljesen jelen vannak. A felnőttek ezzel szemben gyakran azon kapják magukat, hogy az elméjük elkalandozik. A gyermekek utánzásával javíthatjuk az összpontosítást, és több örömet találhatunk a mindennapi élményekben.
A gyerekek élvezettel használják a spontaneitást. Megragadják a pillanatot, és mindenféle túlgondolás nélkül belevetik magukat a tevékenységekbe. Ha több spontaneitást építünk be az életünkbe, az izgalmas kalandokhoz és nagyobb szabadságérzethez vezethet.
A gyerekek nyitott szívvel, előítéletektől mentesen közelítenek a világhoz. Bennünket felnőtteket viszont gyakran befolyásolnak az előítéleteink és mások véleménye. Fogadjuk el a nyitottságot, és legyünk hajlandóak megkérdőjelezni a feltételezéseinket, hogy elősegítsük a fejlődést és a megértést.
A legapróbb dolgok is hatalmas örömet tudnak kiváltani a gyerekekből. Lelkesedésük ragályos, és emlékeztetőül szolgál arra, hogy az élet egyszerű örömeiben is találjuk meg a boldogságot. Engedjük meg, hogy átjárjon minket a lelkesedés, és hagyjuk, hogy megszépítse a mindennapjaink rutin feladatait is.
A gyerekek természetüknél fogva kíváncsiak, folyamatosan kérdéseket tesznek fel, és igyekeznek megérteni az őket körülvevő világot. Ápoljuk a saját kíváncsiságunkat azáltal, hogy az élethosszig tartó tanulás és felfedezés szemléletét magunkévá tesszük.
A gyerekek a társas érintkezésekből fejlődnek, könnyedén barátkoznak és ápolják a kapcsolatokat. Felnőttként megtanulhatjuk, hogy a társadalmi kapcsolatokat előtérbe helyezzük, és az életünket gazdagító értelmes kapcsolatokba időt és energiát fektessünk.
