Mint tudjátok, Mikulásnak a manók segítenek az ajándékok elkészítésében, ők figyelik, hogy jól viselkednek-e a kisgyerekek, és persze az ajándékok házhoz szállításában is segítenek. Nem is lenne ebben semmi új, ha a kis manók egy ideje nem költöztek volna be a családok mindennapjaiba is.
Az egész egy 2005-ben megjelent könyvvel (Elf on the Shelf) kezdődött, majd hamarosan karácsonyi hagyománnyá vált sok családban.
A manók általában december 1-jén (néhány helyen Hálaadás napján) érkeznek a kiválasztott gyerekekhez, majd egész karácsonyig minden éjjel visszatérnek Mikuláshoz, hogy jelentést tegyenek, miként viselkedtek aznap a gyerekek. A kis manók varázserejüket onnan kapják, hogy a gyermekek elnevezik őket, de amint gyermeki kéz megérinti, varázserejük elvész, és nem térnek többé vissza. Reggelente a kis gézengúzt mindig más helyen találjuk, és általában igyekszik kieszelni valami turpisságot, amivel jó kedvre deríti az egész családot.
Ebben az évben, december 1-jén, harmadik alkalommal hozzánk is megérkezett a Mikulás kis manója, Csingiling (ahogy az első évben elneveztük). Mint minden évben, idén is egy kis személyes levéllel lepett meg minket, és Ő hozta az adventi naptárt is. Bár a manók hagyományosan pirosak, a miénk rózsaszín lett, lévén ez a lányom kedvenc színe.
Kislányom már kíváncsian várja, hogy reggelente milyen csínytevéseket fog elkövetni. Csingiling az előző években sem tétlenkedett: hóangyalt csinált a lisztben, folyton bulizott a legcsinosabb Barbie lánnyal, kártyázott a plüss állatokkal, autóversenyt rendezett a babákkal. Ahová csak tudott felmászott, volt, hogy alig találtuk meg. Néha segíteni is szeretett volna: reggelit készített, de hatalmas rendetlenséget hagyott maga után. Le szerette volna takarítani a tükröt, csak éppen véletlenül ehhez a fogkrémet használta. Persze egyik csínytevését sem bántuk, nagyokat nevettünk rajta. Még a pár napos utazásra is magunkkal vittük egy kis üvegben.
Miért is várjuk annyira Csingilinget évről-évre? December végre az a hónap, amikor nem kell a gyereket kikönyörögni reggelente az ágyból, mert előbb fent van mint mi, hogy lássa, mit követett el megint a kis barátja. Minden napunk vidáman indul, hiszen biztos, hogy ismét valami vicceset tett a kis manó. Mivel nem foghatja meg a manót – azt csak felnőtt érintheti – megtanítja a gyerekeket az önuralomra. Nálunk az a szabály még, hogy utolsó nap -ami általában december 26. – , mielőtt végleg visszamegy Csingiling a Mikuláshoz, vele aludhat, megérintheti Őt a lányom. Ez egyben egy jutalom is számára, hogy kibírta az egész hónapot érintés nélkül, és így szépen el is tud tőle búcsúzni.
Nem tudom biztosra, hogy a 6 éves lányom hisz-e még ebben az egész manós történetben. De szerintem nem is ez a lényeg. Úgy teszünk, mintha hinnénk benne és egy kicsit már hozzátartozik az ünnepi készülődéshez, a várakozáshoz és egy kis plusz vidámságot hoz a mindennapjainkba.
Ha kedvet kaptatok és ti is szeretnétek kipróbálni, hogyan szépítheti meg a kis karácsonyi manó a ti ünnepeteket is, ITT találtok 24 javaslatot a csínytevésekre!
Érdemes még megnézni a Karácsonymanó meséjét (Elf’s Story) is a gyerekekkel együtt, melyben a megbocsátáson és a szereteten át egy kisfiú és az ő manója visszanyeri hitét a Mikulásba és a karácsony varázsába.
Cikk szerzője: Vörösné Bélik Andrea
