Bármennyire is szeretnénk elkerülni a koronavírussal kapcsolatban kialakult helyzetet és pánikot, óhatatlanul is találkozunk vele, hiszen most szinte minden erről szól… TV, rádió, net, újságok… mindenhol erről hallani. Éppen ezért a legtöbb szülőben felmerül a kérdés, hogy vajon mennyit tudhatnak a gyerekeink róla és mit gondolnak, éreznek ők most?
Ha Te esetleg eddig még nem tetted meg, itt az ideje a gyermekeiddel beszélni erről, akár óvodásról, akár kamaszról legyen is szó.
Azt mondják a pszichológusok, hogy a gyermekek túlzott elzárása, megóvása a hírektől, növelheti a bizonytalanságukat, félelmüket és szorongásukat. Amikor a hírek ijesztőek, akkor természetes, hogy próbáljuk megóvni őket és reméljük, hogy hamar lecseng az egész. De amikor már azon felül, hogy mindenhol erről hallanak, és már nem lehet meglátogatni a kórházban fekvő nagyszülőket (esetleg éppen anyukát, aki a kistesót várja), vagy arról hallanak, hogy a környező országokban bezárják az óvodákat, iskolákat, akkor már nem lehet úgy tenni, mintha misem történt volna és tovább „titkolni” a történéseket a gyerekek elől. Jobb, ha mi magyarázzuk el nekik a helyzetet, mintha ők próbálják meg maguk összerakni fél információkból, hogy mi is történik körülöttük. Sokszor nem is gondoljuk, hogy figyelnek, mert lehet, hogy éppen önfeledten játszanak vagy belemélyedtek a házi feladat írásába, miközben a híradóban, a reklámokban a koronavírusról esik szó. Akik már olvasni tudnak, látnak egy-egy szalagcímet, amikor a telefonukat nézik. Mostanra már szinte biztosan minden kisgyerek hallott valamit.
Nem várhatjuk el, hogy ők kérdezzenek, sok esetben nekünk kell elkezdenünk ezeket a beszélgetéseket. Természetesen a gyermek életkorának és habitusának, személyiségének megfelelően. Van, akit a több információ nyugtat meg, és van aki pont ettől kezd el jobban szorongani. Beszélgetés közben kérdezzük meg mi az, amit eddig tud, hallott, mit gondol róla, mi az, ami esetleg számára félelmetes ebben. Ha van konkrét kérdése, próbáljunk rá válaszolni legjobb tudásunk szerint. Ne szaladjunk előre. Csak annyit mondjunk, amennyi a legszükségesebb. Kapjon lehetőséget, hogy feltegye, ha vannak további kérdései.
Fiatalabb gyermekek hajlamosak kitölteni az információs hézagokat fantáziával, ami szorongást, félelmet okozhat. Segíthet, ha menet közben is tájékoztatjuk őket. Például, ha vásárolni megyünk és látjuk, hogy elfogyott a fertőtlenítő, vagy több tisztítószert veszünk, beszéljük meg velük, hogy ez azért van, mert azt szeretnénk, hogy a családunk biztonságban legyen.
A kézmosás fontosságára és a megelőzésre fektessük a hangsúlyt, ne arra, hogy hol mi történt. Ez viszont lehet játékos és kellemes időtöltés is, nem pedig „Úristen, hazaértél és még mindig nem mostad meg a kezedet!!!” .
Íme, egy aranyos kis videó, amellyel vidámabb lesz a kézmosás, és közben még angolozhatunk is:
A gyerekek nagyon átveszik az érzéseinket, szorongásainkat. Megérzik, ha feszültek vagyunk és ez hatással lesz rájuk. Ha viszont mi megtudjuk őrizni a nyugalmunkat, akkor ők is nyugodtabbak maradnak.
Érdemes sűrűbben elmondani, hogy „Mindent megteszünk, hogy egészségesek maradjunk, és ha valamit nem tudunk, akkor majd megkérdezzük a doktornénit/doktorbácsit”.
Ha úgy érezzük mi is tehetünk valamit ellene, akkor kevésbé érezzük magunkat védtelennek, és ez a gyerekekre is igaz, őket is megnyugtatja, csökkenti a szorongásukat. Ilyen például a rendszeres kézmosás is.
Ha esetleg a vírus miatt bezárják az oktatási intézményeket, akkor se essünk pánikba. Mondjuk el nekik, hogy ez a biztonságuk érdekében történik. Készüljünk játékokkal és más tevékenységekkel, amiket egy esetleges karantén idején együtt tudunk csinálni.
Legyünk nyugodtak, és figyeljünk oda a gyerekeinkre, hallgassuk meg, hogy mi jár a kis fejükben, mitől félnek, mit éreznek. Amennyire csak tudjuk, válaszoljuk meg a kérdéseiket.
Biztosítsuk őket arról, hogy anya, apa és a felnőttek az oviban és iskolában, a doktor nénik és bácsik megtesznek mindent, hogy biztonságban legyünk és egészségesek maradjunk, vagy ha betegek leszünk, akkor nagyon gyorsan meggyógyuljunk. És a legfontosabb, hogy ebben a nehéz helyzetben is próbáljunk meg amennyire csak lehet, optimisták és pozitívak maradni!
