A Hot Cross Bun lehetne egy átlagos, édes, fűszeres zsemle, de ennél sokkal több. Egy különleges húsvéti sütemény, amelyet évszázadok óta legendák és hagyományok öveznek. A tetején díszelgő kereszt teszi igazán izgalmassá, szimbolikussá és emiatt a kereszt miatt lengi körbe számtalan történet és legenda. De vajon honnan ered ez a finomság? Miért volt betiltva? És hogyan készítheted el otthon, hogy a saját konyhádban is átélhesd ezt a különleges húsvéti hagyományt?
Kevés sütemény büszkélkedhet olyan gazdag és titokzatos múlttal, mint a Hot Cross Bun. Az évszázadok során számos legenda és hagyomány kapcsolódott hozzá, amelyek eltérő kultúrákból és vallási nézetekből táplálkoznak.
Egyes források szerint eredetileg a görögök készítették, és a tetején lévő kereszt valójában a Holdat és annak fázisait jelképezte. A hagyomány úgy tartja, hogy ezt a zsemlét bárki elkészíthette, de gyakran nemes szándékkal, a szegények megsegítésére sütötték és ajánlották fel.
Egy másik elmélet szerint a keresztény hagyományhoz kötődik, ahol a kereszt Jézus keresztre feszítését jelképezi, míg az édes-fűszeres ízvilág azokat a balzsamokat idézi, amelyeket Jézus testére kentek halála után. A legenda szerint a 14. században egy szerzetes, Thomas Rocliffe készítette el először ezt a különleges zsemlét Nagypénteken, hogy alamizsnaként ossza szét a rászorulóknak.
Az angolszász kultúra sem maradt ki a történetből: az angol hagyományok szerint a St. Alban's apátság egyik szerzetese sütötte először a Hot Cross Bun-t a 14. században, és szintén a szegényeknek ajánlotta fel Nagypénteken. Az első írásos említés is Angliából származik – egy 1733-as almanachban található utalás erre a különleges péksüteményre.
Bárhonnan is ered, egy biztos: a Hot Cross Bun maga a süteménybe sütött történelem.
A történelem során nem ritka, hogy egyes ételeket vagy italokat tiltólistára helyeznek – gondoljunk csak a tiltott gyümölcsre a Bibliában vagy az amerikai szesztilalomra, mely miatt szegény amerikaiak elvileg 13 éven keresztül nem ihattak.
De mit vétett egy egyszerű édes süti?
I. Erzsébet angol királynő az 1560-1570-es években úgy döntött, hogy ez a sütemény túlságosan szent és különleges, ezért kizárólag az egyháznak volt joga elkészíteni. Senki más nem süthette, és aki mégis megpróbálta, annak komoly következményekkel kellett számolnia.
A rendelet szigorú szabályokat is lefektetett: a Hot Cross Bun-t kizárólag húsvétkor, karácsonykor és temetéseken lehetett sütni. Ha valakit rajtakaptak, hogy máskor is készítette, a süteményeket elkobozták és a szegények között osztották szét.
Mindezt azért, mert a királynő szerint ez a sütemény több volt, mint egy egyszerű péksütemény – vallási jelentősége miatt szentnek és különlegesnek tartotta. Bár a tiltás ma már történelem, a Hot Cross Bun továbbra is megőrizte ünnepi és hagyományos jellegét, és máig az egyik legikonikusabb húsvéti finomság.
A hot cross bunokhoz számos hiedelem és babona kapcsolódik. Íme néhány érdekes:
A hiedelem szerint, ha nagypénteken felakasztanak egy hot cross bunt a konyha gerendájára, akkor a felakasztott süti egész évben friss marad. Jövő évben, nagypénteken azonban le kell cserélni az (állítólag még friss) finomságot egy még frissebbre.
Sokáig úgy hitték, hogy a konyha gerendájára akasztott péksütemény távol tartja a gonosz szellemeket és védelmet nyújt a tűzesetek ellen is. A hiedelem szerint az adott konyhában sült kenyér a felakasztott süti miatt ízletes lesz.
Azok között azonban, akik megosztanak egymással egy hot cross bunt (tehát inkább megeszik, minthogy egész évben megvédje őket az ártó lényektől) mély barátság fog kialakulni, és ez a kötelék egész évben szoros marad. Még fokozza az ellentmondást, hogy – állítólag – ha valaki beteg és megeszi a sütit, meggyógyul.
Ugye, hogy ezek után már te is rendkívül kíváncsi vagy arra, hogy milyen íze is lehet ennek a sütinek? Az állaguk valahol a puha süti és a zsömle között van, puhák, sűrű textúrával rendelkeznek, és (a fűszerezés miatt) fahéj, szerecsendió ízük is van. Mivel sokszor barna cukorral készítik kicsit füstös, és narancsos, mert kandírozott narancsot is tesznek hozzá (Egy pillanatra itt érdemes elgondolkodni, hogy a 12. században hol valószínűbb, hogy egy édes sütit sütnek, naranccsal, mazsolával…)
Számtalan receptje van a sütinek, ebben a cikkünkben már leírtunk egyet, de van egy egyszerűbb is annál, íme.
Hozzávalók:
240 ml tej
115 g vaj
75 g kristálycukor
2 teáskanál szárított élesztő
2 tojás
500 g finomliszt
1 teáskanál só
1 teáskanál őrölt fahéj
1/2 teáskanál őrölt szerecsendió
1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
150 g mazsola
50 g kandírozott narancshéj (opcionális)
A kereszt díszítéshez:
50 g liszt
50 ml víz
A mázhoz:
2 evőkanál sárgabaracklekvár
1 evőkanál víz
Elkészítés:
Melegítsük fel a tejet és a vajat egy lábasban, amíg a vaj elolvad, majd hagyjuk hűlni, amíg langyos lesz.
Öntsük a langyos tej-vaj keveréket egy nagy tálba, adjuk hozzá a cukrot és az élesztőt, majd hagyjuk állni 5-10 percig, amíg habos lesz.
A tészta készítése: adjuk hozzá a tojásokat, a lisztet, a sót és a fűszereket az élesztős keverékhez. Gyúrjuk össze a tésztát, amíg sima és ruganyos lesz. Ezután dolgozzuk bele a mazsolát és a kandírozott narancshéjat.
Fedjük le a tésztát egy tiszta konyharuhával, és hagyjuk kelni meleg helyen kb. 1-1,5 órán át, amíg duplájára nő.
Osszuk a tésztát 12 egyenlő részre, és formázzunk belőlük golyókat. Helyezzük őket egy sütőpapírral bélelt tepsire. Tegyük őket előmelegített, 175 fokos sütőbe sülni kb. 30 percre – közben nézzünk néha rá. Ha a teteje szép aranybarna, és az alja kopogtatva kissé kongó hangot ad, akkor elkészült. Vegyük ki a sütőből. A kész süteményeket még melegen kenjük le a cukros tejes mázzal. Ettől a bucik szép fényes bevonatot kapnak. Ez után hagyjuk szépen kihűlni.
Máris fogyasztható és az is szuper, hogy I. Erzsébet biztosan nem fog ránk törni és megbüntetni, mert éppen nem karácsony, vagy húsvét van, viszont szuper móka a gyerekekkel.
