Amikor a gyereked a babájával játszik tulajdonképpen anyaszerepben van. Amikor a fiad felveszi a Superman köpenyt ő maga a hős, a saját világában. Amikor autóval versenyzik ő a versenyző, ott van a pályán „játékból” ő vezeti az autót, a kislányod pedig a kifutón vonul a szép ruhájában, amikor divatbemutatót tart neked. Sokkal több ez, mint szerepjáték: a gyerek tanul miközben szituációkat, lehetőséget, világot teremt magának. Éppen az ilyen (szerepjátékokat) játszva tanulást használjuk ki akkor, amikor William Csiga vagy Jazz Maci is megjelenik az angol óráinkon. De miért izgalmas és érdekes ez?
E sorok írója Dzsibu nyuszit az anyukája testvérétől kapta hatéves korában, akkor, amikor már ezernyi más plüsse volt. De azonnal beleszeretett, hogy aztán 20+ éven át naponta szerepjátékokat játsszon vele és a húgával. Dzsibu nyuszi egy kitalált világban élt: beszélt, voltak barátai, számtalan kalandon mentek közösen keresztül, együtt aludtak és mindenhova elkísérte kis gazdáit, még nyaralni is. Még akkor is játszottak vele, amikor a kishúg már 23-24 éves volt, persze ritkábban és már máshogy, inkább viccből. Dzsibu nyuszi most a polcon ül, majdnem 30 éves.
Minden kisgyereknek van egy Dzsibu nyuszija, egy kiválasztott. Neked is volt. És hogy miért fontos Dzsibu nyuszi, William csiga vagy Jazz Maci? Kiderül.
Hihetetlennek tűnik, de amikor a gyereked egy építőkockával telefonál, dobozokból épít várat, babázik vagy éppen a kedvenc plüssével elmegy a boltba: fejlődik, tanul. Ezek a különböző szerepjátékok egy végtelen lehetőségekkel teli világot nyitnak meg számára, egy olyan szupersztrádára lép és lesz rajta 5-6 évig, amelyben szabadon fejlődhet és tanulhat.
Ami talán a legfontosabb (és ezt tudjuk kihasználni a tanításban William Csigával és Jazz Macival), hogy a szerepjáték fejlődése a gyermekek kognitív és nyelvi készségeinek érésével párhuzamosan halad, és különböző szakaszai vannak (ezért is változik nálunk is a játszópajtás)
Minden az úgynevezett szimbolikus játékkal kezdődik: ez a típusú szerepjáték körülbelül 18-24 hónapos korban jelenik meg: ilyenkor a gyermek szimbolikusan használja a tárgyakat. A banán például nagyon hasonlít a telefonra, ezért a banán telefonná válik.
A drámai játék, amely 2,5-3 éves korban kezdődik, lehetőséget nyújt arra, hogy korábbi élményeiket újraélje. Ebben az életkorban a gyerekek gyakran ismerős eseményeket, mint például "a nagyi látogatása" vagy "boltba menés", a saját kis játékaival játsszák el.
Ahogy elérik a hároméves kort, a szerepjáték egy következő szintre lép, ilyenkor a gyermek már konkrét szerepeket vesz fel, ilyenkor lesz olyan, mint anya, vagy apa vagy egy kedvenc mesehős szerepébe bújik.
Három és négyéves kor körül (ezt hívják imaginációs szakasznak) már képzeletbeli tárgyakat is beépítenek a játékba, például egy "láthatatlan" pohárból isznak, vagy könnyen megjelenhetnek a képzeletbeli barátok és egyre gyakrabban játszanak más gyerekekkel, közösen kialakítva szabályokat.
Utána lépnek egy új szintre, 4-5 éves korukban szárnyalni kezd a képzelet (milyen jó lenne ezt 100%-ban kihasználni). Ilyenkor képzeletbeli világokat hoznak létre, és nincsenek kötött szabályok: például teljesen normális és elfogadott, hogy egy plüssnyuszi (például Dzsibu) megjelenjen, vagy William, esetleg Jazz Maci.
Valójában teljesen természetes módon, hiszen a játékban gyakran utánozzák a szeretett állatka beszédét, új szavakat, kifejezéseket próbálnak ki a különböző szerepekben. A legizgalmasabb azonban az, hogy a szerepjáték során a gyerekek nemcsak szavakat tanulnak, hanem a kommunikáció finomabb aspektusait is elsajátítják: megtanulják hogyan kell kérdezni, mi a kérés, utasításokat adnak, ez pedig hozzájárul a szociális és verbális készségeik fejlődéséhez. És ez még nem minden: ilyenkor – ismétléssel – rendkívül könnyen beépülnek a mondatok, a szórend, a nyelvi struktúrák.
És amikor már azt hihetnénk, hogy ennél nem lehet izgalmasabb, jön az aduász: a kisgyerekek agya még nem ragaszkodik a tanult mintákhoz, azaz az anyanyelvéhez. Ezért bármilyen (tényleg bármilyen) nyelvet meg tudnak tanulni ekkor, odafigyelés, magolás és „de ez miért így van?” kérdések nélkül. Természetesen játszva. Akár egy macitól vagy csigától tanulva is.
Ahogy a gyerekek egyre inkább belemerülnek a különböző játékos szerepek világába, lehetőséget kapnak arra, hogy bővítsék szókincsüket, javítsák problémamegoldó képességeiket, és gyakorolják az együttműködést másokkal. Gyere el hozzánk egy próbaórára és nézd meg, hogy milyen szuper így nyelvet tanulni! https://www.lcfclubs.hu/ingyenes-probaora/
