Milyen is a jó dicséret? Ahhoz, hogy a gyerekek minél jobb eredményt érjenek el, kitartóak, motiváltak legyenek folyamatos biztatásra van szükségük. Azonban egyre több kutatás bizonyítja, hogy nem mindegy miként dicsérjük őket, milyen szavakat használunk, valójában miért is fejezzük ki az elismerésünket.
Sokan úgy vélik, hogy a gyermekeknek születésüktől fogva minél gyakrabban fontos azt mondani, hogy okosak. Ezek a gyerekek valósággal fuldokolnak azokban az üzenetekben, amelyek szerint nagyszerűen teljesítenek – sőt, hogy már eleve, születésüktől fogva nagyszerűek és kész. Minden megvan bennük, ami a sikerhez kell.
Carol S. Dweck, a Stanford Egyetem világszerte ismert pszichológiaprofesszora szerint, azonban ha lépten-nyomon okosnak titulálunk egy gyereket, azzal nemhogy nem óvjuk meg az alulteljesítéstől, hanem egyenesen előidézhetjük azt.
Számos kutatás, megfigyelés bizonyítja, hogy amikor egy gyermeket biztatunk, dicsérünk akkor nem az „okosságát” kell fókuszba helyeznünk, hanem az erőfeszítésére, a sikerhez vezető út megtételére kell koncentrálnunk. Carol S. Dweck ezt úgy hívja, fejlődési szemlélet.
Egy kutatás szerint, azok a gyerekek, akiket az intelligenciájuk miatt dicsértek, féltek szembenézni a kihívásokkal, nem mertek kockáztatni attól félve, hogy esetleg hibáznak, és már nem fogják okosnak tartani őket. Amikor mégis szembekerültek egy nehezebb problémával, egyértelműen lerítt róluk a stressz, és még önmagukhoz képest is rosszabbul teljesítettek.
A szakirodalom azonban arra is rámutat, hogy a dicséret igenis lehet hatásos is, működhet pozitív, motiváló erőként. A túlzott mennyiségű dicséret azonban a gyerekek motivációs szintjére is károsan hat: elkezdenek csak azért csinálni valamit, hogy megdicsérjék őket érte, és így szem elől veszítik az adott tevékenységben rejlő örömöt, élvezetet.
Vagyis a legeredményesebben úgy ismerhetjük el egy gyermek teljesítményét, és biztathatjuk, hogy tovább haladjon az adott úton, ha nem az intelligenciájára fókuszálunk, hanem az erőfeszítésére.
A dicséret mindig akkor a leghatásosabb, ha konkrét. Például, amikor megmutatja nekünk a rajzát, akkor ahelyett, hogy azt mondjuk: „Milyen szép, nagyon tetszik!” mondjuk azt: „Hű, imádom ezeket a színeket amiket használtál, nagyon kreatív!”. És ha még hozzátesszük azt is, hogy „Kérlek, mesélj a rajzodról!”, akkor fogja a gyermek igazán fontosnak érezni a tevékenységét, és motivált lesz arra, hogy máskor is rajzoljon.
Az iskolában, óvodában és otthon is fontos a gyerekeknek a folyamatos pozitív megerősítés. A Kids Club foglalkozásokon is folyamatosan arra törekszünk, hogy a gyerekeket ne csak egy-egy szóval dicsérjük, biztassuk. Az órák elején fontos, hogy tudják, mennyire jó, hogy ismét találkozunk. Ha esetleg látjuk, hogy nehezebb napjuk volt, ezt elismerjük, és az óratervünket félretéve egy könnyedebb, ráhangolós játékkal kezdünk. Amikor egy feladat nehezebben megy, megerősítjük őket abban, hogy hiszünk bennük és előbb-utóbb sikerülni fog. A sikereknél pedig előtérbe helyezzük a kitartásukat, gyakorlásukat vagy éppen a bátorságukat.
Forrás: Po Bronson, Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről
