A Hálaadás, az Egyesült Államok egyik legnagyobb ünnepe (majdnem ugyanolyan fontos, mint a karácsony). Az eredete több százéves: az Újvilágba érkező első telepesek nehéz körülmények között találták magukat, de az indiánok segítségével túlélték az első telet és bőséges termést takaríthattak be. Ebből az alkalomból tartották meg közösen az első hálaadás ünnepét, mely idővel Amerika legnagyobb ünnepévé vált. És egyben legkülönlegesebbé is. Íme néhány érdekes tény róla.
Hálaadáskor a pulykasült az ünnep elengedhetetlen eleme, olyan, mint nálunk karácsonykor a bejgli. És van egy izgalmas hagyománya. Az aktuális amerikai elnök immár évtizedek óta élő adásban megkegyelmez a neki felajánlott pulykának… Ezt először Bush tette, aki azt látta a pulykán, hogy az rendkívül izgatott és fél. Megkegyelmezett neki, ebből lett a hagyomány.
Amerika nemzeti madara a fehérfejű réti sas: pénzen, több föderációs zászlón is rajta van, ahogy az Amerikai Egyesült Államok nagypecsétjén is. Makacsul tartja magát azonban az a szóbeszéd, hogy Benjamin Franklin (az ő elnöksége alatt lett hivatalos címermadár a sas) nem szerette. A lányának írt levelében így fogalmazott: „Nekem nem tetszik, hogy a fehérfejű rétisast választották országunk jelképének. Ennek a madárnak rossz a jelleme, mivel élelmét nem becsületesen szerzi meg…, „Valahol igaza volt, hiszen a réti sas részben dögevő. Sokan úgy gondolják, ajánlást is adott: legyen a pulyka a nemzeti madár. Végül elhalt az ötlet (ha egyáltalán volt ilyen).
Egyes történészek szerint a Hálaadási ünnepségeket eredetileg október közepén tartották, hasonlóan a mai kanadai hálaadáshoz. Lincoln elnök azonban áttette november utolsó csütörtökére, hogy egybeessen a zarándokok Plymouth Rock-i partraszállásával.
Mielőtt karácsonyi ünnepi himnuszává vált volna, a „Jingle Bells”, addig egy 1857-es „One Horse Open Sleigh” volt a címe, és zeneszerzője, James Pierpont hálaadás napi dalnak szánta. December 25-e körül azonban annyira népszerűvé vált, hogy 1859-ben a címet „Jingle Bells”-re változtatták - a többi már történelem!
Nem túl bonyolult megsütni egy pulykát, mégis minden évben százmilliónyian keresnek rá a Google-ben (és egyéb a pulyka sütéssel összefüggő kérdésre). Persze, Amerikának mindenre van egy válasza. Most éppen a Butterball. Ez az amerikai és kanadai otthonok számára minden novemberben és decemberben nyitva álló, egyedülálló forródrót - amely először 1981-ben nyílt meg - online chat-en és e-mailben is fogad kérdéseket. Ráadásul spanyolul beszélő szakértők is vannak! Csak pulykasütés és pulykás témában hívhatóak és évente több százezer amerikai meg is teszi.
Kicsit álszent (és szerencsés) az elnöki pulyka, mert míg ő megmenekül 46 000 000 sorstársa az asztalon végzi. És most figyelj: egy átlagos pulyka 5,4 kilogramm. Hazánk éves pulyka”termesztése” 98 000 000 kiló. Ami azt jelenti, hogy 18 000 pulykánk van. Ahogy mondani szokás: Amerika fél fogára sem elég.
Vicces, de az amerikaiak nem is szeretik a pulykát. Ha épp nincs hálaadás nem is fogyasztják, sőt, 10-ből 6 amerikai egyenesen „utálja”, de hálaadáskor megeszik. Ahogy a sütőtököt (amit szintén nem szeretnek) és a konzerváfonyát (amit szintén nem). Tehát egy ünnep amikor csupa olyat esznek, amit nem szeretnek.
Szerintem már kitaláltad. A Hálaadás előtti éjjel a férfiak kedvence: általában ezt az éjszakát egy bárban vagy kocsmában töltik és (khm) végigisszák a napot.
Hogy idén mindennél könnyebb legyen íme 10 Thanksgiving-hez köthető szó. Ha megtanulod, biztosan fogod tudni használni a következő hálaadáskor.
_thumb.webp)
