Anyának lenni rendkívül nehéz és felelősségteljes, de egyben a legcsodálatosabb küldetés is a világon. A legfantasztikusabb érzés, amit egy nő megélhet az élete során. Ezt minden anyuka tudja és érzi, s gyermeke megszületése után nap, mint nap át is éli.
Amikor világra jön a gyermek és az édesanya először a karjaiban tarthatja őt, egész testét elönti a boldogság, és a gyermeke iránt érzett, legmélyebbről áradó, és soha el nem múló szeretetet. Abban a pillanatban nem létezik nehézség, sem fájdalom. Egy csodálatos és egyben feledhetetlen, eufórikus érzés ez.
A gyermeke megszületésével az anyukának egy életre kiható, új hivatása lett. Egy felelősségteljes és örömteli hivatás, a legcsodálatosabb, amelyet szavakba önteni nem lehet.
A gyermek világrahozatala és a róla való gondoskodás talán a világ legtermészetesebb dolga, s kívülről sokszor egyszerűnek is tűnhet, de valójában egy rendkívül összetett folyamat.
Gyermekünkért nagy felelősséggel tartozunk és ez bizony sok-sok fáradtsággal és aggodalommal is jár. Onnantól kezdve, hogy egy édesanya tudomást szerez gyermeke létezéséről, értékrendje ösztönszerűen megváltozik s szeme fénye elsődleges szerepet kap az életében. Mindig a legjobbat szeretné számára, s bár féltve óvja mindentől, mégsem tudja megvédeni őt minden bajtól.
Amikor megbetegszik legféltettebb kincse, a szíve szakad meg érte. Átvenné az összes fájdalmát, csak hogy neki jó legyen! Ha csalódást, fájdalmat okoznak gyermekének? Az ugyanúgy fáj egy édesanyának is! S bár sokszor kimerítő és rendkívül nehéz anyának lenni, egy anyuka ezt az érzést már nem cserélné el semmire. Hisz a bonyodalmak mellett az anyaság mérhetetlen nagy boldogságot is jelent számára.
Sokszor megfogalmazódik a kérdés bennünk: vajon jó anya vagyok? Megteszek mindent a gyermekemért?
Igen, a legjobb! Hisz szereted, ösztönösen óvod s véded! Gondolkodás nélkül életedet adnád érte! S ő ezt tudja és érzi! Te vagy gyermeked példaképe. Akire felnéz, s akit mintáz. Te vagy számára a biztonság. Nálad mindig menedéket talál. Egy percig se kételkedj abban, hogy jó anya vagy, egyszerűen csak hallgass az ösztöneidre, s szeresd gyermeked! Bár hamar felnő a gyermek, mindig szüksége lesz Rád!
Ahogy gyermekünk cseperedik, egyre jobban el is távolodik tőlünk, hisz készül az életre. A saját, önálló életére. S egyszer csak készen áll, s elhagyja a családi fészket. De akkor is a gyerekünk marad, ha már felnő, és nem ölel meg minden nap. Akkor is, ha nem osztja meg már velünk minden örömét és bánatát. Viszont tudja, hogy az édesanyjára minden pillanatban számíthat! Aki mindig várja, és meghallgatja. Akinél biztonságban érezheti magát. S mi a legnagyobb odaadással várjuk őt!