Viki nagyon jól érezte magát a táborban, külön kiemelte a madármentő látogatást, otthon a szerepjátékok közé bekerült az indiános,
és nagyon büszke volt, hogy az újonnan tanult szavak közül volt, amivel nekünk is tudott újat mondani, illetve a készített fejdíszre és a mappában megoldott feladatokra is. A spontán dalra fakadásokból pedig megismertük a 'Sun has got his hat on' és a 'Fuzzy Wuzzy was a bear' dalokat / mondókákat.
Magától értetődőnek vette, hogy ősztől angol tanfolyam és jövőre megint tábor, már azon törte a buksiját, milyen színre szavazzon poló ügyben következő nyáron.
Külön megjegyezném, mert sokszor hajlamos vagyok én is elfelejteni egy pillanatra, hogy annak ellenére, hogy a Mákvirágban imádta az angolórákat Edina nénivel, a tanfolyam számunkra elég nehezen indult.
Ha én kísértem, hajlamos volt minden mással foglalkozni az órákon, és már majdnem ott tartottam, hogy feladjuk, mikor a nagypapa vette át a kísérő szerepet (és kint várta meg a fogalalkozásokat, amire akkor Viki be sem akart menni sokszor)
A bemutató órán és a tábor képein látva a lelkes részvételét, és a fejlődését, elmondhatom, hogy hatalmas utat tettünk meg, és köszönöm, hogy türelemmel és szeretettel kíséritek ezen az úton.
B. Edina
